Szegedi Emese

Jön majd az áprilisi szél,
és szerteszét fújja az emberek kezét.
Integető
Hajbatúró
Homlokgyúró
Töprengő
Mosolyra simító
Fenyegető és jutalmazó
Kezekké.
Kikergeti a lila gémberű telet
Zizegőre szárítja bőrünk,
a bánat nedveit kihajtva a sejtek közül.
Hogy szomjazzunk büszkén,
nem követelve,
de türelmesen,
s várjuk az igazságos májust,
a vad zöldeket
a gyengéden csapkodó esőt,
s a rövid nyár ígéretét.