Szegedi Emese

Csalás nélkül…
(Neo dala)

És itt van hát a vizes, homokos sík:
nem túl meglepő, Attila,
inkább csak az a kérdés, miért csak most,
tizenkét évvel azon is túl.
Hősénekeké már - nevetség tárgya
még nem lehetek.





Játékos kedvem el nem vesztettem…


Vagy mégis?

Süket vasbeton tömbök őrlik
a kéretlen lemondás lisztjévé
a semmi mázsás rőzsekötegét.
Láthatatlan csöveken át táplálom, ráncigálom
nem létező csillagrendszerek hőseit:
ezernyi létem kiszakadva és megkötve
menekül egyre vakulva…

A néma lakájmosoly ma is
a finoman belibbenő
közveszélyt jelenti be épp.